Icától idézek a Vöröspisti fórumából:
"Nagyon jól éreztem magam én is a szombati kékruhás koncerten. Totál fáradtan érkeztem, örültem, hogy el tudtam jutni, délelőtt még megvárt a Balaton,
hazaérve csak annyi időm volt, hogy a szekrényből kéknek látszó ruhaneműket rángassak magamra, és aztán
szerencsére megvárt a pesti busz is, irány a buli!
A bejárat menti plakát mindjárt felrázott kissé, mivel azt olvastam rajta, hogy Pistánk szeptember elején 3 koncerttel is megajándékozni tervez minket. A beállás hangjai is sokat ígértek, egyre jobban vártam a kezdést.
Ezúttal is volt "bevonulózene", úgy tűnik gyakran halljuk majd így a Verd a nagydobot c. nótát. Naponta többször gondoltam rá a táboroztatás közben, ugyanis a gyerekeket egy kolomp segítségével sorakoztattuk ebédhez, és ők legalább akkora hanggal gyűltek össze, mint egy csinnbummzenekar. Minden étkezésnél vigyorognom kellett. :)
A bevonulás után kedvenc darabbal, a Szorul a hurokkal indult a műsor, vagyis adott volt rögtön az elején az erő, lendület, meg minden, ami ahhoz kell, hogy buli elején összekapja a népet. Repertoárra kerültek régebben hallott dalok is, mint pl. az Add ki magadból a feszültséget, Nehéz eset, Veled újra kezdeném vagy a kifogyhatatlan Puszizsák. Zúzott, mint állat a strandmetál, kitombolhattuk rá a sokadik tinédzserkori-énünket is, de a pörgés-tombolást változatossá tették az akusztikus, minimáltriós csodák, mint a Hova menekülj vagy a Legbensőbb énem. Nagyon vidám és nyáribulis volt a Nagy dobás, a színpadon Pisti mellett felszabadultan bulizó kékruhás lányok új színt adtak a csajozós nótához.
A zenekarossá bővített Életművész nagy sikert aratott, megérdemelten. Tetszik benne a vokál, Tomi és Attila ismétlődő kísérődallamai, a show-elemek. Kedvenc pillanatom eddig benne Anett varázsütése. :)
Az, hogy ritkábban tudtam eljutni koncerte, azzal az előnnyel szolgált, hogy sokkal szembetűnőbb számomra Tamás fejlődése. Gitározásban kezdettől elfogadtam és elismertem, de örömmel látom (hallom), hogy mennyivel többet mozog, kezdeményez, vokálozik, életre kel az arca - grimaszol, figyel a többiekre. Ha a tér engedi, félrehúzódik Attila elől, mikor az Ő pillanatai következnek. Hiszen hátul annyira takarásban van a billentyűi mögött... A sokféle kék ruha talán megidézte a boldogság kék madarát is, mert szerintem nagyon nevetős, hangulatos, vidám koncerten jártunk. Annyira tetszett, mikor egy csapat a bemutatásnál skandálni kezdte kórusban a tagok neveit!!! Muszáj volt velük kiabálni... :D
Minden oldottság, felszabadultság mellett én azokat a koncerteket szeretem legjobban, amelyek megajándékoznak azzal a fura és mély érzéssel, hogy a koncert alatt meghalok és feltámadok. Ezt a szavakban megfogalmazhatatlan de pótolhatatlan élményt most a Minden viharon át megadta nekem. És így számomra ez a kék színű buli TÖKÉLETES volt. Köszönöm szépen! :)"